A magyarság történeti érintkezése az örmény néppel több mint, ezer esztendős. Chorenaci Movszesz történetíró ( i.sz. 450 ) A Nagy Örményország története című munkájában arról tesz említést, hogy az örmények már akkor kapcsolatba kerültek a magyarsággal, amikor őseik a Kaukázusban kalandoztak. A Kézai és a Túróczy krónikák pedig arról számoltak be, hogy az örmények részt vettek a magyar honfoglalásban, s közülük sokan letelepedtek az akkori ország területén. A korabeli Magyarország területén az örmények szórványos jelenlétét ókori források bizonyítják. Időszámítás után 173-ban Aurelius császár nyugat-arméniai légiójával győzött a diósjenői tó közelében a kvádok ellen. II. Endre magyar király keresztes hadjárata során Örményországban járt, s András fiát majdnem meg is házasította II. Levon örmény király Zabel nevű lányával. Amikor II. Endre hazatért, vele tartott egy kisebb örmény kolónia, akik Esztergomban telepedtek le.
1243-as oklevelek tesznek említést arról, hogy Örményfalú – Terra Armenium létezett. Ezt megerősíti IV.Béla királyunk kiváltságlevele is, amely rendelkezik az örmény kolónia vámmentes kereskedelmi jogairól. Az újkori örmény betelepülők a különféle hódítók elől menekülve a Fekete-tengert északi irányból megkerülve jutottak az örmény óhazából térségünkbe Moldván és az akkori Lengyelország területén keresztül. Az élénk kereskedelmi tevékenységet folytató örmények a XVII. század elejétől kezdve folyamatos kapcsolatokat építettek ki az erdélyi fejedelemséggel. Apafi Mihály fejedelemtől 1672-ben letelepedési engedélyt és kiváltságokat nyertek. Az 1915-ös, örmények ellen elkövetett népirtás a Genocídium után, melyben 1.5 millióan lelték halálukat, örmény menekültek százezrei járták Európa útjait. A rendszerváltás minőségi változást hozott a magyarországi örmények életében, mivel honos nemzetiségként ismerte el őket.